Az álommanók

Az éjszaka mily csodákkal teli,
Mert fent az égbolt, mint molyrágta lepel,
Eltakar akár minden fényt, s a Napot is elfedi,
Míg idelent a csendben gyermekek alszanak el.

Mesés kis lény bújik ilyenkor elő,
Sosem látott, békés, esti dolgozó,
Szeme csillog, suttogó hangja csilingelő,
Rossz álmokat elcsenő, piciny, kedves manó.

Rejtőzhet függönyök vagy játékok mögött
Az ifjú lurkók szendergését őrizve,
S amelyiknek álmába rossz szellem költözött,
Annak szemét nyugtató porral szórja le.

Így amint egy pöttöm újra békésen aluszik
Tovaröppenhet ő is szobáról szobára,
S nem lazsál sohasem, mert fenn kúszik
A Hold is az égen, s ő vigyáz a munkára.

Álmodjatok hát szépet, gyerekek,
Reátok álommanók vigyáznak.
És aludjatok sokat, hogy szép nagyra nőjetek,
Mert a nagyok álmai olykor valóra válnak.