Aranyhegy

Telnek a napok, unalmas hosszú évek
Az évszakok már egymásba érnek
Minden átfordul egy más világba,
Hol banán nő a téli éjszakában

Kék a hold, parton sziklák állnak
Álomidők jönnek, s ott is, -Rád találnak

Furcsa világ ez!
Bolond és rideg.
Nem hallasz mást csak, hogy a pénz pityereg

Jó ez így?
Boldog vagy már?
Vagy túl nehéz a múlt, mit hátra hagytál?

Hallgasd most magad.
Nézz a mélybe.
Sorsodért, hogy adhatsz, egy más sorsot cserébe?

Van, mikor töprengsz, de mész gyorsan tovább
Új kihívás a nap, legyőzöd ezt is tán

Még rejtett erők visznek, húznak hegyre fel,
De ne feledd lent mélység, álmosan figyel
Csúf szakadék de tudom, érzem,
Ez az mi izgatja, felborzolja léted

Lehet, eltűnök, elmos az idő, mint parányi foltot
De nyomot hagyok ott, hol fakó kincseidet tartod

Álmodok majd, s kicsit hozzád érek
Mesélek magamnak- Rólad, szép meséket:
-Ismertünk egy lányt, aki nevet és boldog
Mint az aranyhegy tetején üldögélő koldus