Ámor nyila

Ámor nyila furodott szívembe,
Éjjel-nappal Te jársz az eszembe.
Testem forró ,mint a katlan, Az, hogy mennyire szeretlek leirhatatlan.
Zöld szemeim csillognak,
Mint füszálon a reggeli harmatcsepp.
Csókjaidra szomjazom mely oly édes,
Mint az "isteni" nektár.
Arcod sugárzik, mint odakint a napsugár,
Szívem éjjel-nappal érted kiált, oh jössz-e már?
De,Te gyönyörü Aphroditém,oly messze vagy, Lelkemben a hiányod oly nagy!
Míg távol vagy, s nem találkozunk,
Mit irántad érzek versbe foglalom!
Oly gyönyörü ruhába öltöztek a fák,
Ezernyi virág ontja illatát.
Szirmai lehullanak, s a szél messzire sodorja,
Kívánom,hogy mindet Reád szorja,
Hisz magad is virág vagy, egy gyönyörü virág,
Mely 6 honapja Nékem ontja illatát!
Közeleg az idö, s jóban-rosszban együtt leszünk,
Hamarosan beteljesül szerelmünk!
Leírhatom százszor, ezerszer,hogy szeretlek, szeretlek,
De minek irjam? Hisz elég egyszer, de ez így igaz: SZERETLEK!!!