Álomképek

Lusta szempilláidon álomcsepp száradozik,
Puha párnádon egy nyáltócsa ábrándozik.
Horkol még a plüssbéka, felkelni nincs kedve,
Gyűrött orcájú lepedő magát ráncba szedte.

Az éjszaka gőze még bejárja szobádat,
Legszívesebben ki se dugnád a paplan alól bokádat.
De vár az élet, nyújtóztasd hát ki csontjaid!
Hisz az éjszaka rózsája hullajtja már szirmait.

Kávé aromájától megelevenednek a szunyókáló neuronok,
Már attól ébredeznek, hogy a bögrébe beleszimatolok.
Álomképek bús mosollyal másznak ki az ablakon,
Midőn elmém ékköveit fényesre suvickolom.