Álomból valóság

Szívem vidám, őrült táncot jár,
Egy érzést örökre magába zár,
Lelkem mégis nyugtalan,
De most mégsem boldogtalan.

Eltűntek a felhők, túl van az élet harcán,
Mosolyog, s mégis könnyek csordulnak az arcán,
Jó érzés, mégis könnyek születnek,
Fél, nehogy ezek a napok végleg eltűnjenek.

Nem akarja elfelejteni mi a boldogság,
Mert már tudja, lehet álomból is valóság.
Így hát álmodik tovább sötét éjjeleken,
Ez az érzés hátha végig kísér az életen...