Álom

Holdfény simogatja arcom,
Behunyom szemem, és álmodom
Repülök hozzád, karjaim kitárom,
Hozzádérve ölelve bezárom.

Ölellek, mint szakadék fölött az egyetlen ágat,
Szorítalak, nehogy elmenj, mert megöl a bánat.
Ígérd meg, hogy örökké itt maradsz, Velem,
Nem hagysz el, s fogod mindig a kezem!

Te csak rám nézel, s mosolyogsz,
Valamit, mit én nem tudok, Te tudsz!
Megfogod két kezem, szemembe nézel,
Suttogva szólsz: Ígérem soha nem hagylak el!

Boldogság önti el egész szívem,
Mosolygok, s Te mosolyogsz Velem!
Átölelnélek, de hirtelen eltünsz,
Az édes álmom Veled, most megszünt!

Megrémülök, s szívem hevesen dobog,
Szemem bár csukva, már ébren vagyok!
Arcomon a fájó könny lepereg,
Szívemet most félelem tölti meg!

Az idő csak múlik, elszánom magam,
Mosoly ül az arcomon, boldogan!
Kinyitom szemem, s Te mellettem vagy,
Az álomnak vége, de Te el nem hagysz!

Nem álom vagy, hanem valóság,
Szívemet elönti a határtalan boldogság!
Átölellek, s megcsókollak gyengéden,
S Te nosolyogva ébredsz: Jó reggelt édesem!