Mondom a szót mondhatatlan,
Csurran cseppen szólhatatlan.
A rács rideg, bonthatatlan,
Merevsége oldhatatlan.
Úgy szeretnék itt kitörni,
Hozzád futni, menekülni,
Szavad mélyén elmerülni.
De csak a csont hangját hallom,
Ahogy koccan régi halmon.
Csonka életem reménye,
Egyetlen egy kicsiny fénye.
Úgy szeretném megint látni,
Legyen akár akkor bármi,
Csak mégegyszer melléálni.
De itt vagyok sötét éjben,
Mélyen itt a messzeségben.
Fehér tajték mossa álmom,
Rácsba fonva valóságom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
gezu98:
Nem fogott meg ez az indulás.
2025-05-14 21:58
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?