Mondom a szót mondhatatlan,
Csurran cseppen szólhatatlan.
A rács rideg, bonthatatlan,
Merevsége oldhatatlan.
Úgy szeretnék itt kitörni,
Hozzád futni, menekülni,
Szavad mélyén elmerülni.
De csak a csont hangját hallom,
Ahogy koccan régi halmon.
Csonka életem reménye,
Egyetlen egy kicsiny fénye.
Úgy szeretném megint látni,
Legyen akár akkor bármi,
Csak mégegyszer melléálni.
De itt vagyok sötét éjben,
Mélyen itt a messzeségben.
Fehér tajték mossa álmom,
Rácsba fonva valóságom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-24
|
Novella
Egy balulsikerült kapcsolatfelvétel elgondolkodtató története.
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?