Úgy dobog a szívem, nem hagy aludni,
Nem tudok a hangodtól szabadulni.
Nem is akarok, édesen cseng fülembe,
Kedvesebben énekel ütemről-ütemre.
Ujjamon a gyűrűd, szívemben az arcod,
Kár, hogy magadat oly’ kevésre tartod.
Én csak lángot látok, vakítóan fényeset,
S ha jobban megnézem, ez a te szemed...
Ez az édes dal nem más, mint a hangod,
Ez a melengető ágy pedig a két karod.
Szeretnék belebújni újra ezekbe,
S ez mosolyt csalna szájam szegletébe.
Nem tesz semmi annál boldogabbá engem,
Mint amikor a napot veled együtt kezdem.
Felébredek, s meglátlak magam mellett téged,
Oh, s én csak égek, égek, lángolón égek...
Micsoda képek...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...