Álmaim...

A világ ma már gonosz,
Nem olyan, hogy mindenkinek lapot oszt,
Nem szólhatsz bele mindenbe,
Még a saját dolgaidba se.
Mások irányítják az életed,
Így kapod meg a neked járó szeretet.
Ha rajtuk múlik a sorsod,
Miért nem akarják a boldogságod?
Mindig óvnak, és sosem kockáztatnak,
Nem érdekli őket, mások mit akarnak.
Ezért szeretek néha egyedül lenni,
Semmire és senkire sem figyelni, csakis gondolkozni.
Mert ha semmit sem teszek az álmaimért,
Végig csak álmok maradnak, és az egész semmit sem ért.