Alma

Azt hiszem sötét volt és hideg…
Megszakadt a szívem, de minek?
Nem tudom már miért és hogyan,
Könnyes lett szemem, igen olyan…
Megfogadtam pedig ez nem lesz,
Többet nem, míg Alma a nevem,
De megtörtént, mit nem akartam,
Szégyent hoztam saját magamra!
Hogy nézzek ezek után tükörbe?
Szükségem van egy kis időre…
Időre, mely seb gyógyítója,
S szívemnek hű altatója…

Egyetlen cél visszanyerni ezt,
Mit bolond szívem feledtetett,
S mi egyetlen erényem volt,
Az el nem múló boldogságom!
De egy álom se tart örökké,
Én mégse láttam arca mögé…
Az ördög arca volt mit láttam,
Arc, mire oly régóta vágytam!
Lelkem tűzben égett régóta,
Ugyanazt a nótát dalolta,
Most már a zene sem vígasztal…
Így kedvem végleg tovanyargal…