Állok az esőben

Állok az esőben, s könnyeim hullatom.
Mikor kérdezik: mi bajom?
Hát az esőre fogom!
Szívem sajog, fáj, vérzik és sebes,
de ezt te nem látod, mert te mást szeretsz.
Neked csak az ő szíve a fontos, s nem érdekel, hogy érted élek-e vagy halok.
Kést szúrtál bele és nap mint nap forgatod.
Te ezt nem tudod, de egy holdfényes éjszakán emiatt érted meghalok. Utána már sírhatsz, ez már rég felesleges!
Meghaltam már régen!
Egy olyan helyre kerültem ahol mindenki szeret!
S egy pár év múlva utánam jössz kedves!