Aki az életet jelenti...

Egy fiúért élek én, kinek nevét el nem titkolom,
Hisz úgyis tudja mindenki, nekem Ő minden gondolatom.
Mikor először megláttam, még nem tudtam mit fog majd jelenteni nekem,
Csak egy "helyes srác" volt, ki előre engedett engem.

S ahogy teltek a hetek, a "helyes srác" egyre többet jelentett.
Egyre többet, hisz valahol a lelkem, s talán a szívem mélyén is
Felébredet az a szerelmes láz,
S most már nem csupán egy valaki az a srác.

Amikor látom, kicsi szívem hevesebben ver,
Érzem, Ő az, ki kell, s kit talán soha nem felejtek el.
Ő csak egy srác - mondják mások, s tudom ezt én is,
De nekem ez a srác az életet jelenti mégis.

Soha nem tudnám tagadni, mit érzek iránta,
Még ha szívem azt is súgja, mindez hiába!
Hiába, hisz ez az érzés lehet viszonzatlan marad,
Lehet rá nem hatnak a nagy, érzelmes szavak.

Pedig én erről a földről addig el nem távozom,
Míg életemben egyszer magamhoz nem ránthatom.
Míg vágyott édes csókja számra nem égett,
A földi lét számomra addig semmit nem érhet.

Szeretném egy életen át csak Őt ölelni,
Csókolni száját, érezni minden báját,
Érezni teste melegét, látni csodaszép tekintete ragyogását,
Érezni bőre illatát, s két gyönyörű tengerkék szeme ringatását.

Várni az ölelését, ha fázok vagy reszketek,
S tudni mindezt azért teszi, mert szeret engem.
Szeret, s nem csak játszik velem rég,
Mert várom az ölelést, melytől más lesz a reszketés.

Ha enyém lehetne egyszer, s mindörökre,
Senkinek nem adnám oda többé soha a jövőben.
Én lennék a legboldogabb ember a világon,
Hisz tudnám, most már örökké enyém, kit tiszta szívemből imádok.

Szeretgetném, babusgatnám, míg a nap le nem nyugszik,
S reggeli ébredéskor, fáradtan, szeretném én úgy is.
Minden apró rezdülését szívemből imádnám,
S reszketve várnám minden egyes telefonhívását.

Becsülném, ahogy kisfiú a játékautóját,
S ahogy kislány vigyázza a hajasbabát.
Féltő szeretettel ölelném minden nap,
S vele lennék akkor is, mikor az égen már a Hold járja násztáncát a ragyogó csillagokkal.

Kérlek Téged Istenem, hallgasd meg imám végig,
S e pár kérlelő szavam szálljon fel az égig.
S ha nem ér el hozzád szerelmes szívem kiáltása,
Engem majd egy ragyogó nap eltakar a sír örök fátyla.

Aki majd fejfám felett szakadatlan zokog,
Ne legyen egy ember se, kit halálom miatt okol.
De e pár szót soha el ne felejtse:
Nekem az a srác valaha az életet jelentette!