Akármit tennék…

Ha beleordítanék arcába, arra sem figyelne.
Ha kést döfnék karjába, semmit sem érezne.
Ha széttörném a szívét, némán menne tovább.
Ha elé is állnék, nem figylne rám.
Ha tudná is, mit érzek, szíve nem dobanna,
Ha meglátna egy másikat, azonnal dobna.
Ha túlharsognám Istent, akkor budhista,
Ha én lennék egyedül, akkor is van lista.
Ha végre tudatnám vele, hogy szeretem,
Lenézően, undorral fogná meg a kezem.
Ha tudná, mit szenvedek, nem érdkelné.
Ha szemébe hazudnék, kiderítené.
Ha kiderülne mégis, akkor sem hinné,
Én meg azt nem hiszem, hogy komolyan venné.
Ha szemét kinyitná, az enyém csukódna,
Ha elé állok, mint hölgy, ő úgy lát: perszóna.
Ha nevetne kedvesen, mint egy csemete,
Akkor sem lennék más, mint könnyű csemege.
Ha rám nézne végre, s látná, hogy mit írok,
Arra is figyelne, hogy csak érte sírok.
Akármit tennék, azt nem is méltatná,
Csak továbbállna csendesen, lenézést mutatván.