Ajándék

Te egy boldog lány lehetsz,

Viszontszeret, kit szeretsz.

S ő nem egy utolsó senki,

Hanem nagyonis valaki.

Ő az, akit én imádtam,

Kire álmaimban vágytam.

Értékesebb, száz gyémántnál,

Jól tennéd, ha rá vigyáznál.





Ne játssz vele, mert megbánod,

Ha egy kicsit is megbántod,

Velem gyűlik meg a bajod,

Jobb, ha gyorsan abbahagyod,

Hogy nem veszed őt komolyan,

Mert ő tényleg nem Olyan,

Hanem ő a főnyeremény,

Az élet szerencsekerekén!





Ő tényleg egy leányálom,

Bár lehet, ezt csak kitalálom,

És ő a hétfejű sárkány,

Maga a testet öltött ármány.

Ne is figyelj rám, hazudok,

Szeretem, s érte sírig harcolok,

Nem engedem, hogy baja essen,

Lépteit majd félve lesem





Tudom, ő ezt nem akarja,

Nem szereti, nem is hagyja,

Nem érte, hanem mellette

Harcolok. Ezt megengedte.

Majd mást is fogok én szeretni,

Nem kell őt tőlem félteni,

Téged ő soha nem hagyna el,

Hisz érted soha nem adta fel.





Harcolt végig és tovább, addig

Míg nem rohangált faltól falig

Fájdalmában. És RÁD várt.

Mert neki ezek után járt

Szerelmed.Ő ezt jól tudta,

Az elődjét hamar kitúrta,

A hős lovag hamar nyert,

Szépségben mindenkit vert.





Tehetségben sem volt hiány,

Ki otthagyna ilyet...Van oly lány?

Kizárt. Szerintem olyan nincs.

Az ilye férfi egy kincs.

Fogadd tőlem, ajándék,

Őt szereti fogják anyádék.

Hisz édes ő, mint egy csepp méz,

És hozzá milyen gyönyörű kéz...





Talán túl jó is ő nekem,

Ezért is nincsen velem.

Kitart melletted, ha óvod,

Ha szép kezét jókor fogod,

Ha nem engeded bajba jutni,

S hagyod levegőhöz jutni.

Ha örökké úgy szereted,

Ahogy régen én szerettem.