Simítom a szakállam,
Bámulom a falábam.
Kampókezem régi seb,
Arcomon tucatnyi heg.
Sok csatát megvívtam már,
Ért sok öröm és sok kár.
Eladtam a lelkemet,
S előtűnt a rettenet.
Raboltam és gyilkoltam,
Az arcomat titkoltam.
Vakmerően küzdöttem,
Hajósokat üldöztem.
Véres, habos tengeren,
Nem volt könyör lelkemben.
Sok száz torkot átvágva,
Hajóztam a világba.
Kincsem is gyűlt nagy halom,
Sokat éheztem halon.
Cápa vitte el fél lábam,
Muskétával lőtték vállam.
Kezem sebe üszkös lett,
Vállam széltől tönkrement.
Azt hittem, hogy már halott,
De üvegszemet adott.
Én, nyomorult jól éltem,
Ezt az utat én kértem.
Fizetem most az árát,
Pokol mélye vár rám hát...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Nyssa
:rage: