Simítom a szakállam,
Bámulom a falábam.
Kampókezem régi seb,
Arcomon tucatnyi heg.
Sok csatát megvívtam már,
Ért sok öröm és sok kár.
Eladtam a lelkemet,
S előtűnt a rettenet.
Raboltam és gyilkoltam,
Az arcomat titkoltam.
Vakmerően küzdöttem,
Hajósokat üldöztem.
Véres, habos tengeren,
Nem volt könyör lelkemben.
Sok száz torkot átvágva,
Hajóztam a világba.
Kincsem is gyűlt nagy halom,
Sokat éheztem halon.
Cápa vitte el fél lábam,
Muskétával lőtték vállam.
Kezem sebe üszkös lett,
Vállam széltől tönkrement.
Azt hittem, hogy már halott,
De üvegszemet adott.
Én, nyomorult jól éltem,
Ezt az utat én kértem.
Fizetem most az árát,
Pokol mélye vár rám hát...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Nyssa
:rage: