A végsőkig

Van úgy, hogy nem tudod mit kéne tenned
Hangos szavad senkihez sem szól
Állatok közt embernek kell lenned
Fogalmad sincs, hogy mit csinálsz jól

Nem tudod milyen erő hajt
Csak mész előre utadon
Ösztönből érzed a bajt
Majd segítesz magadon

S ez így van jól, ne hagyd magad el
Küzdjél mindig tovább és tovább
Álmaidat soha ne add fel
Hisz a remény egy igazi barát

S tegyetek így ti is, kik a Földön éltek
Hisz ez az egyetlen járható út
Dobjátok el, mit rossznak véltek
S életetek nem lesz egy végtelen alagút

Diák, ki gyűjtöd ismereteid rendületlenül
S az élet ezernyi gondot gördít eléd
Akadályok hadát küzdöd le szüntelenül
De a cél azért közelít feléd
Ne add fel! Soha ne add fel!

Szerelmes ifjú, ki az igazit kersed
Ezerszer mutatod más-más arcodat
A csók ízét soha el nem feleded
S végül megvívod igazi harcodat
Ne add fel! Soha ne add fel!



























Elfásult ember, ki a gyárban mások szolgája vagy
És életed napról-napra sötétségbe borul
Kell, hogy legyen egy érzés, mi nyugodni nem hagy
Egy kitűzött cél, mely megoldásra szorul
Ne add fel! Soha ne add fel!

Szülő, ki gyermeked neveled
S munkádat végzed megállás nélkül
Gyermekedre vesd rá szemedet
S egyszerre majd minden megszépül
Ne add fel! Soha ne add fel!

Anya, ki gyermeket szültél majd eltemetted
S vele együtt te is meghaltál talán
Hited e világban már rég elvesztetted
S gondolkozol gyermeked minden egyes szaván
Ne add fel! Soha ne add fel!

Eltévedt ember, ki mindig rossz úton jártál
S megbántottál mindenkit, ki szeret
Ezernyi próbát, szenvedést már kiálltál
Próbálj rendbe hozni mindent, mit lehet
Ne add fel! Soha ne add fel!

Haldokló, te tudod, az élet mily kemény
Az élet fényének csak szikráit látod
Nem szabad, hogy elhagyjon a remény
Nem szabad várni közelgő halálod
Ne add fel! Soha ne add fel!

S végül ti, minannyian, kik megfáradtatok
Számtalan elvesztett harc után
Magatok mögött már annyi mindent hagytatok
Ne dobjátok el mindezt könnyedén s bután
Ne adjátok fel! Soha ne adjátok fel!