A Végső Pont

Bibliai témára


Alfa

Kusza betűk csúsznak a fehér lapra
az alkotó kéz csak mázol s hagyja
hogy fa s féreg az éjben megférjen
s így tollát letéve az tovább meséljen
bölcsőtől koporsóig

Béta

loholó lelkünkben ott sziszeg az ősméreg
izzadt vérünk tajtékát issza a bősz féreg
halandó arcunk a halovány holdra néz
fakó sarlóját suhintva új betűket vés
konokon egyre csak

Gamma

bárkánkból tompa panasz csiripel
s mint üres század suhan a semmivel
a vízfodron hasztalan a lét remeg
alakot öltve búg míg közelg a fergeteg
hogy szigetet mutasson

Delta

hazugan totyorgó csonttornyunk ezer nyelvre hull
majd csontcsattogva fecseg s újra egészet tanul
bordáit borzolva érdesen zeng a szél
az ingoványon talpra állni ez lenne a cél
de bűnt bűn követ

Epszilon

mögénk sújt s korhadt botját görcs tépi szét
iszapos léptek zaja dübörög menekül a nép
könnybe görnyedt arcán összeér a veríték
s a múltat összemossa az ár de majd fenyít még
a rozsdás homály


Pszi

tekintete körülöleli szelíden a népet
szenvedni látja csak s óriásit téved
aki a keresztre feszülőn keresi a stigmát
mert az emberbe rejtette a lélek-enigmát
az idők végeztéig


Omega

siralmas napokat élünk
poshadt süppedt lett a vérünk
mert ez itt s nem az a végső…pont
mikor a sírodra betűt zúz a véső s volt
hogy örömest éltél.