A távolba...

Sem élő sem a holt,
Sem a Nap vagy Hold,
Sem ember és állat,
Talán csak tiszta vágyak...

Csak a lelkek,
Mint símogató kezek,
S olyan ígéretek
Melyek beteljesülnek...

Nincs mi hozzád fogható,
Lényed tiszta tó,
Melyhez zarándokolok
S gyengédséget kapok...

Nem tudom miért
Senki nem is ért,
Én is egy senki vagyok,
De szeretetem mind neked adom...

Pihenni akarok örökre tán
Hűsölni lombjaid árnyán,
Törzsedben megbújni
Ágaid szellőként fújni...

Élek a szürkeségben
Kergetnek a kétségek,
De Te vagy nekem a fény;
Az egész világmindenség...

Nem hagylak el,
S ha az kell
Harcolok kétségeiddel,
Védelek a szeretetemmel...

Mérged cseppjeit
Lelkem elnyeli,
Lelked hangjai
A mérget belőlem kiűzik...