A szerelemről

Azt hazudni önzetlenül, hogy "szeretlek"
Áltatni, de a hangom még is megremeg.
Elhitetem mindenkivel így van ez
Lassan én is elhiszem, addig színlelem.

Tovább hazudom:szeretlek és hiányzol
Te belém szeretsz az én hibámból.
És ezzel végem, innen nincs visszaút
Nem szerettelek, de ez már a múlt.

Ha nem látom szép szemed,belehalok
De te csak a szívemet marod
Érzem, igazán szeretlek már
De te is csak hazudtál.

Sohasem szerettél igazán, csalodtam
ha így lett volna, nem feküdnék it holtan.
Sokat szenvedtem miattad mert szeretlek
De te nem így érzel, csak én kereslek.

Megöl,pedig semmi roszat nem tettem
Haragudtam,mindent a szívemre vettem
De nem hiába, te más lányt éltettél
megbocsátottam, de te máshoz mentél.

UJra átvágtál,és én ujra szenvedek
De nem teszek semmit, csak elmélkedek
Hát ennyi az élet, ezt is elviselem
elviselem szó nélkül, s csak hitekedem.

Hiszek benned, hogy tévedtél
Hogy véletlen magad rabja lettél
Hogy soha többet nem teszel ilyet,
Hiszem hogy szíved az én szívemhez siet.