Az életnek célja a szerelem
E fűszert én is csak keresem
S bár néha lángol a szívem
Az elmém tudja, úgyis elveszejtem.
Ekként jártam én most is!
Szép volt s negédes
Bár sokat reméltünk érte
Vége lett, elveszejtett.
Észre sem vettük eleinte
Csak megvoltunk egymás mellett
Mint két apró világ,
Mely hasonló s ismerős
Mégis teljesen idegen
Útjaink egymásba nem fonódnak
Nem lehet, Hiába az akarat!
Mostanra már megébredtünk,
Az öröklétet elfeledtük
Folytatjuk fárasztó utunkat
S keressük, azt ki reánk várhat.
De majdan eljön az idő,
Midőn a szívünk révbe ér.
S megtaláljuk szerelmünk,
Kivel újabb közös útra tévedünk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...