Az életnek célja a szerelem
E fűszert én is csak keresem
S bár néha lángol a szívem
Az elmém tudja, úgyis elveszejtem.
Ekként jártam én most is!
Szép volt s negédes
Bár sokat reméltünk érte
Vége lett, elveszejtett.
Észre sem vettük eleinte
Csak megvoltunk egymás mellett
Mint két apró világ,
Mely hasonló s ismerős
Mégis teljesen idegen
Útjaink egymásba nem fonódnak
Nem lehet, Hiába az akarat!
Mostanra már megébredtünk,
Az öröklétet elfeledtük
Folytatjuk fárasztó utunkat
S keressük, azt ki reánk várhat.
De majdan eljön az idő,
Midőn a szívünk révbe ér.
S megtaláljuk szerelmünk,
Kivel újabb közös útra tévedünk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?