Az életnek célja a szerelem
E fűszert én is csak keresem
S bár néha lángol a szívem
Az elmém tudja, úgyis elveszejtem.
Ekként jártam én most is!
Szép volt s negédes
Bár sokat reméltünk érte
Vége lett, elveszejtett.
Észre sem vettük eleinte
Csak megvoltunk egymás mellett
Mint két apró világ,
Mely hasonló s ismerős
Mégis teljesen idegen
Útjaink egymásba nem fonódnak
Nem lehet, Hiába az akarat!
Mostanra már megébredtünk,
Az öröklétet elfeledtük
Folytatjuk fárasztó utunkat
S keressük, azt ki reánk várhat.
De majdan eljön az idő,
Midőn a szívünk révbe ér.
S megtaláljuk szerelmünk,
Kivel újabb közös útra tévedünk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?