A szerelem uradalma

Én aki most itt állok
Érzések tűrt forradalmán
Túlléptem egek
Földek forradalmán

Előttem a friss jövő az ametiszt nap
Csonttalan alkonyok tükrének színe
A ragyogásról ma épp csak én beszélek
Amiként róla és mindenről
Amit körülvesz

Tiszta víz mosta hajlék egy kedves ábránd
Partölelte rónákon lebbenő tekintet
Ámulatnak engednek lehelet titkai
Elhagyják az utat az ösvényt hagyják el

Nincs több kétség a te műved minden
A láthatár hintája parancsodra táj lesz
Doromboló puhaság egy
Igéző érintés
Megnyílik tested

A lét kezd el becézni

Elhagynak az álmok
A rosszak éppúgy mint a jók
A tavasz fái a csipkézett
Fellegek és a lomb sugara
Átlengik a várost és az erdőt

Ifjúság férfi vigíliája
Rebbenő mosoly a szunnyadó rom fölött
Itt az idő én mélybe ások

Arcot lelek a homályban
Arcot több arc közt

Miként szűkölő szívem és
Reményem kívánja.