Szemedbe nézek, nem látok mást
csak egy lángolva égő vallomást
Szégyellem hogy távol voltam
Fáj, hogy a kezed nem fogtam.
Az égre néztem minden éjjel
S szállt a szívem a reménnyel
Mikor kezed fogom, s melletted állok
Én is tudom csillaggá válok.
De sajnos messze vannak a csillagok
Ide csak a fényük ragyog
Egyszerű ember el nem éri
Csak fél szemmel mer rájuk nézni.
Mert fél hogy fénye rabul ejti
Hogy őt soha többé nem felejti
Félnek az emberek félnek csodálni
Félnek valakit a szívükbe zárni.
S ha mégis megszeretnek egy csillagot
Mindig van egy másik mi szebben ragyog.
Nekem csak egy csillagom van az égen
Nincs más csillag ki ragyog ily szépen.
S most hogy így éjjel egymás mellett állunk
Egymás szemében csak egy dolgot látunk
Egy fényes csillag mi lángolva ég
Az a csillag mi csak a miénk.
A sötét égen Te vagy az én csillagom
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
laci78:
akkor a szokásos kérdés: ETA?...
2025-04-15 15:51
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?