A szerelem börtönében

Érzelmeim börtönében kiéhezett rab vagyok
Zörögnek a láncok ahogy egy helyben toporgok
A húsomba vág a fém annyira szoros
Ruhámon rászáradt könnyfoltok

Pedig minden olyan gyönyörű volt
Messzi csillagok, kéklő égbolt
Annyira közeli, szinte tapintható
Kellemesen lágy s borzongató

Mi átjárja a szív minden rejtett zugát
Dohos szobáiba friss szellőt fújván
Ittam a tekintetét, s minden szavát
Kinyitottam szívem bezárt ajtaját

Már nem volt titkom előtte
Hisz beengedtem, körbevittem
Mindent mim volt elé tettem
Mert hinni akartam, s övé lettem

Közben bilincs fonódott szívemre
A kattanása dalként hangzott
A szorítása ölelőn hatott
És azt hittem boldog vagyok

Aztán rám csapták az ajtót
Hosszan visszhangzott….
Majd hirtelen sötét lett ott
Ahol eddig fény ragyogott

Először azt hittem játék
S nem kell félnem
Gyengéden majd átölel
Megszorítja két kezem

De lassan szemem a sötéthez szokott
A valóság pedig fájdalmas volt
A felismerés szívembe markolt
Rájöttem egyedül vagyok

Könnyek folynak arcomon
S amit érzek? Fájdalom
Elhagyva magányosan bilincsbe verve
Rabbá lettem saját börtönömben