A szerelem bennünk él,
még itt van,
el nem veszett, s ha
másik bolygót is
keresett, visszatér
majd a Földre,
megtalál a boldogság,
hiszen a szerelem, maga
a földi mennyország.
Néha azt hiszed, a poklot
járod, pedig csak azt
látod, hogy csillog
egy reményfonál, amit
még el, nem szakítottál,
vékony hídja a hitednek,
hogy szeretnek még,
hogy el, nem felednek.
Beléphetsz a kapun,
a mennyországba, de mellette
ott a pokol tornáca,
hívogat csalóka fényekkel,
bíztat hamis reményekkel,
oly könnyűnek tűnik az út,
de a vége keserves, mély
fájdalommal teli kút,
lehúz a szennyesen forgó
örvénybe, a lángoló,
örök sötétségbe.
Ezért,
adj hát időt, engedd útjára Őt,
hozzád majd visszatalál,
mert a poklot kell annak
megjárni,
akire a mennyország vár.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Hozzászólások