Úgy érzem- így kellett
most lennie,
Szívednek nem szabadott
belém szeretnie.
Csak jöttél- mentünk -
majd külön útra tértünk,
Mondtam- mondtuk -
s keresztúthoz értünk.
Úgy döntöttél mész-
de egyedül az úton,
Nem akartál többé
merengni a múlton.
Érthetetlen számodra,
láttam szemedben,
a döbbenetet, a vágyat.
S szívemet kezedben.
Éreztem, hogy szorítod
s dobbanása hogy szűnik meg,
Lüktet egy utolsót,
egy pillanatra kezed is megremeg.
Az idő megáll-
a lehetőséggel nem éltél,
Hiába már minden,
szerelmemből nem kértél.
Az érzés elmúlt.
Szétporladt régen,
hamu az emléke,
s tépett a képe.
Magányodat elűzni
többé nem tudod,
pedig megkövült szívemre
ujjaid szorítod.
2003.02.10.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
szerenella ·
Ez is szép, gratula! :innocent: :heart:
Marokfegyver ·
Hajlamos vagyok figyelmen kívül hagyni a szerkezetet és formát, ha tetszik valami, engedékeny vagyok. Tetszett!
nagyaniko ·
:heart: