A sors talán..

Úgy érzem- így kellett
most lennie,
Szívednek nem szabadott
belém szeretnie.
Csak jöttél- mentünk -
majd külön útra tértünk,
Mondtam- mondtuk -
s keresztúthoz értünk.
Úgy döntöttél mész-
de egyedül az úton,
Nem akartál többé
merengni a múlton.
Érthetetlen számodra,
láttam szemedben,
a döbbenetet, a vágyat.
S szívemet kezedben.
Éreztem, hogy szorítod
s dobbanása hogy szűnik meg,
Lüktet egy utolsót,
egy pillanatra kezed is megremeg.
Az idő megáll-
a lehetőséggel nem éltél,
Hiába már minden,
szerelmemből nem kértél.
Az érzés elmúlt.
Szétporladt régen,
hamu az emléke,
s tépett a képe.
Magányodat elűzni
többé nem tudod,
pedig megkövült szívemre
ujjaid szorítod.
2003.02.10.