Úgy érzem- így kellett
most lennie,
Szívednek nem szabadott
belém szeretnie.
Csak jöttél- mentünk -
majd külön útra tértünk,
Mondtam- mondtuk -
s keresztúthoz értünk.
Úgy döntöttél mész-
de egyedül az úton,
Nem akartál többé
merengni a múlton.
Érthetetlen számodra,
láttam szemedben,
a döbbenetet, a vágyat.
S szívemet kezedben.
Éreztem, hogy szorítod
s dobbanása hogy szűnik meg,
Lüktet egy utolsót,
egy pillanatra kezed is megremeg.
Az idő megáll-
a lehetőséggel nem éltél,
Hiába már minden,
szerelmemből nem kértél.
Az érzés elmúlt.
Szétporladt régen,
hamu az emléke,
s tépett a képe.
Magányodat elűzni
többé nem tudod,
pedig megkövült szívemre
ujjaid szorítod.
2003.02.10.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...