Telnek a napok, de én itt maradok veletek
Drága rózsáim, zöldellő dombjaim
Szeretett tengerem, tavaim és egem
Imádott anyaföldem.
Hallgatag vidék, te átadsz az űrnek
Hol nincsenek gondolatok
Elveszek benned, átadom neked mindenem
Dédelgesd lelkem, míg én lehunyom szemem.
A sors szárnyain, átszelve szűztiszta egeket
Távoli horizontok felé szálló szabadon…
Édes, békével telt föld, drága anyaföld
Dédelgesd lelkem, míg én lehunyom szemem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
1.) Nem tudom, hogy kitől fordítottad
2.) A Te saját verseidet olvasnám inkább.
Leticia