A Sátán II.

Emberi ruhát ölt a Sátán,
Magát élőnek álcázván.
Folyton a halálba küld,
S te csak előle menekülsz.

Megkeseríti az életed,
Tönkreteszi a lelkedet.
Bánatodat csak fokozza,
Ez, ami az örömét okozza.

Mindig csak bánt téged,
És nem hatja meg a könnyed.
Ez a célja: halálba zavarni,
S a túlvilágon látni, kínlódni.

Látni, ahogy a szíved ég,
És csak gyötör a szenvedés.
Egyszer csak tested is kihűlve,
És ez mind a Sátán műve.

Megmerevedett testedre
Szeretteid könnye pereg le.
Sírnak, hívnak az életbe,
De már késő, mert Ő ezt tette.

Aztán már csak a sírod áll,
Emléked idővel a ködbe száll.
De lelked soha nem nyugszik meg,
Mert a Sátán a bűnbe vezetett.