Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
<br /> Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
sentinel: Itt összejött minden ami csak...
2026-04-26 07:52
sic58: "Áhítattal bámulták és semmi m...
2026-04-25 21:51
sic58: Szia! Van itt egy kis egyébb b...
2026-04-25 21:49
Nagymakkos: kétszer mentem el mire végi o...
2026-04-24 04:53
brtAnna: Jó a történet, írhatnál még ma...
2026-04-21 22:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A rozsdás harang

A tűzben hempergő égen
Fut az alvadt csókok árja
Botként egy villám sújt
A föld hasára,
Mi megremeg, míg az arc elkékül.
S a letiport kertekbe szédül
A gyermek, arcán a szentek mosolya;
Kergeti őt az álma, egy tréfás,
Gonosz mostoha.

A szépségről szól neki, mit sohase látott,
A túlvilágról, mely holtakat ringat el.
„Tiéd itt minden! Míg lelked
át- meg átjárom
S rabul ejtem sugarát
Szemednek, minek járom
E világ, sápadt színeivel,
S az árnyakkal,
Mik vissza- visszatérnek

A gyermek nem felel a hangnak,
A búza aratását lesi:
A madarak hajnali éneke
Szíve rozsdás harangját veri,
Az elhangolt kolompot.
Szomorkás nóta ez;
Mégis, ha csendül,
A holtak haragját,
Az élők bánatát váltja meg.
Hasonló versek
3052
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
3024
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?

carie7 ·
Szia!

Tetszik. Nem is kicsit. Ami nagyon tetszik benne, az a lüktetése, ahogy mondom magamban, úgy jön egyre közelebb.
Csak írj nyugodtan! Érdemes.
üdv carie

libido ·
Köszi. Az érthetőség 0 pontot érdemelne, mert ezt nem is lehet megérteni. Ez csak egy szimbólum, de én az ilyesmit kedvelem. Megjelenik majd egy Ború című versem, az is hasonló, talán valamivel jobb ennél.
Francisco ·
Akár érteni is lehetne, vagy egyénenként máshogy és máshogy értelmezni. A fiú, az ártatlanság, a boszorkány a körülötte lévő világ, akire nem nagyon figyel, mégis, tudat alatt beszivárog az elme rejtett zugaiba. Ezért is lehet az emberi lélek kondulása egy elhangolt harangé. Az ének pedig mindig szép, legyen bár vidám vagy szomorú, ha a tábortűz körül énekelik vagy egy szál gitárral a csendes, nyugodt, tiszta tó partján, s fentről csak a csillagok küldik a földre szórt fényüket.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: