A rossz emlék, örök emlék

Hol volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy ember ki az útszélén araszolt,
Ütötte lába a port
Ütötte, míg én írtam e sort.
Míg szájában pipa lógott,
Mely nem füstölt már
Parazsat vár,
De azt, már nem kapott.
Útszélén hevert egy sérült galamb
Az állat életében ilyenkor megszólal a végső harang.
Az ember ki még mindig az útszélén araszolt,
Foltozott kalapját leemelve így szólt:
„A madár számára nincs méltó temetés,
Az ember számára nincs végső feledés.”
A madár az út szélén marad,
A rossz emlék örökre megmarad.