Ülök a domb oldalon velem szemben kopár hegyek.
Se fa se bokor rajta, kopár és meztelen.
Az Északi tenger fuvallata szemembe fújja hajam.
Jeges szél arcomba és húsomba vájja meredt
ujján lévő acel körmeit. Csak ülök itt magam és reménykedem. 
Hogy miben? Már magam sem tudom. Talán a sors vagy Isten kegyében. Érintse meg valaki a szívem, csak ezt kérem.
Hadd dobogjon újra szerelem tűzében. Hulljon le végre eme vastag kőfal, mi körém telepedett évek hosszú sora alatt.
Már feledve jelent és múltamat. Tépjétek ki innen, hadd legyek végre újra szabad. Hisz repülni vágyok énis mint oly’ sokan, szárnyam meg van csak hasztalan. Hisz a kő fal ezen is rajta van.        
        
            Ha nem akarsz lemaradni:
	Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
                            
        2025-10-27
                    |
            Horror            
    
         A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...    
    
        2025-10-19
                    |
            Novella            
    
         Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.    
    
        2025-10-15
                    |
            Merengő            
    
         Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....    
    
        2025-09-29
                    |
            Novella            
    
         Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...    
    
Friss hozzászólások
            
            
            
                laci78:
                @Rémpásztor: várható folytatás...            
            
                2025-11-03 19:59            
            
        
        Legnépszerűbb írások:    
    
        2010-09-23
                    |
            Egyéb            
    
         Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...    
    
Hasonló versek
        
        Beküldte: Anonymous        ,
        2002-05-09 00:00:00
        
                    |
            Egyéb        
            
	
    
         Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
    
    
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
        Beküldte: Anonymous        ,
        2002-05-09 00:00:00
        
                    |
            Egyéb        
            
	
    
         Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
    
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások