A pokol kapujában

Egy angyal követ álmaimban, s azt ígéri,
Halálmadár a házamat megkerüli.
Felmászok a háztetőre, lelövöm én egy-kettőre,
Őt kísérje gyászmenet a temetőbe.

Felmászok a Mennyországba örömömbe,
Angyalokkal táncolok majd körbe-körbe.
Ez a halál? Ettől féltek? Ettől élni nem merész’tek?
Gyertek gyorsan táncolni, szóljon az ének.

Az az ének nem szól szépen, nem szól szépen,
Ez nem a Mennyország, hanem kígyófészek.
Pokol kapujában állok, nem védenek csak az álmok,
Álmodom, hogy Mennyország s veled leszek én.

S te ott termesz mellettem s megfogod kezem,
Bevezetsz a kapun át a tűzterembe,
Ördög, pokol, mit ér nekem, ha a szeretőm ölelem?
Ketten együtt Mennyország, ez a végzetem.