A négy évszak

A tavasz szép, mégis kegyetlen
Szíveket tör össze, a vadóc tavasz szele.
Csábít és elvakít, majd tűrni kényszerít.
És vállalni kell, a következményeit.

Majd jön a nyár, a folytatás.
A forró nap és a vigadás.
Szabad mindenki, mint a madár,
Mégis valami fáj.

És jön az ősz, az elmúlás szaka,
Nyári emlékek fájó pillanata.
A tüz lassanti kiégése,
És a remények éledése.

És már itt a tél, a véglet,
Az elszakadt remények,
És mindennek vége
Örökre vége,
Míg nem jön a tavasz reménye.