A nap

Olyan szép, ha süt a nap
És olyan melegséget ad,
Van aki élvezi, van aki gyűlöli,
Van aki szereti, van aki megveti.
Süt, melegít, lebarnít
Vagy egy nyugágyon andalít,
Sugara simogat és elvakít
Semmit el nem torzít.
A NAP mely nélkül élni nem lehet,
A fény olyan mint a lehelet,
Olyan fontos mint a lélegzet,
A növénynek, állatnak ad kenyeret,
Embereknek fényt és meleget.
De egyszer évek múlva meglehet,
Hogy feladja, és elhagyja az eget,
Mert megszokott, hogy ott van nekünk
Ugyanúgy, mint az, hogy van lelkünk.
De arra senki nem gondol, hogy lehet magányos,
Csak azt látják, hogy sugara arányos,
A gyermek azt, hogy aranyos,
A rajzokon szeme van és szája,
Mindenki a nyarat várja.
Talán a nap is érez és van szíve,
Szeret és dobog nem, mint a szine,
Nem tudja senki és nem látjak az emberek,
Nem hallják, hogy azt kiáltja\"szenvedek\",
Az áéen egyedül van és kesereg,
A hold is elhagyta és azon mereng,
Hogy miért nem maradt mellette?
Hisz sugaraival ölelte,
Melegségével ellepte
És szíve lángjából szerette.