Ismét megkísért a múlt, egy kép az ölembe húlt.
Egy aranyos, szép, szeplős arc, kezdődjék hát a harc.
Lesz-e valaha elég merszem megszólítani?
A csalódás esélyét valahogy elfogadni?
Az idő kegyetlen játéka ez, midőn a sors
újból felhozá a régen elfeledt emléket?
Vagy Fortuna istennő mosolyog le rám kéjjel?
Megkísérlem amit tudok, nem maradok adós.
Megint megpillantottam, a szívem hevesen vert.
Ő rám sem ismert, csak ment tovább, nem leszek levert.
Egyszer nézett a szemembe, ha kegyes látomás:
Bevillant az arcom tán, hisz valaha látott már.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?