A minden Te vagy

Angyal vagy, érted száll a vágy.
Havas fájdalom andalog a szíveden,
ha nyájas szigor mászkál a szinteken…
Ne légy szomorú, csak kis idő a magány.
..
Isten a lelked, követlek atyám.
Bús mélaságba esett tekinteted,
a jókedvű ihlet belőle nem integet…
Ne légy szomorú, csak kis idő a magány.
..
Tűz az elméd, párlata parázs.
Szenvedő foszlánya sistereg,
a hű Remény sem hiteget…
Ne légy szomorú, csak kis idő a magány.
..
Víz a szavad: áradó dagály…
a nincstelen is mit tehet,
bús lelkén van kikelet…
Ne légy szomorú, csak kis idő a magány.
..
Föld ölelő karod: létemnek a ház.
Itt szíved rejt el kincseket,
mit nem lopnak el istenek…
Ne légy szomorú, csak kis idő a magány.
..
Levegő az ujjad; megérint talán.
Az érzéki finomság sír csendben,
Kardot ránt a zord kín ellen…
Ne légy szomorú, csak kis idő a magány.