A mi világunk

A Föld fentről nézve nyugodt és békés,
De ha lejön ide valaki az aztán az égés.
Szeméthalmok mindenütt, korrupció, kapzsiság,
Mindenki utál s undorodva néz rád.

Miért vagy te más? - magadtól kérdezed,
Miközben nézed a téged körülálló sötét tömeget.
Elgondolkodsz rajta mit rontottál el,
Közben az őrült tömeg szépen lassan elnyel.

A sötétség elragad és el többé nem ereszt,
Feléd a pokol éles karmokat mereszt.
Eddig azt mondták rád "undorító rocker"
De beolvadtál és mostantól nem vagy más
csak egy átlagember.

Eldobtad az elveidet, egyéniségednek vége,
Visszanézve kísért elveszett életed emléke.
Gondolkodj el azon hogy mit is vesztettél,
Most törheted a fejed hogy ellenállni miért nem mertél.