Lobban a láng,
Gyúlik a gyertya
S ég tűzében, mint
Lelkem tengere.
És ekkép e lángban látom,
Akár homályos tükörben
Énem szűnni nem akaró
Magánycseppjeit.
E cseppek úgy ölelik
Bensőm, mint védelmező-
Jótékony fátyol, mely
Áthatolhatatlan.
Égek belülről perzselőn
Örök végeláthatatlan tűzben.
S e tűzben elvész minden
Mi vígaszt nyújtana nekem.
Szinte hallom lelkem dalát.
Keserű és panaszos.
Nem is dal ez már.
Könyörgés a lánghoz.
A lánghoz, mely felemészt
És megsemmisít vagy mely
Talán örökre kioltja bennem
A magány kínzó hangjait.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
2025-04-30
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?