Lobban a láng,
Gyúlik a gyertya
S ég tűzében, mint
Lelkem tengere.
És ekkép e lángban látom,
Akár homályos tükörben
Énem szűnni nem akaró
Magánycseppjeit.
E cseppek úgy ölelik
Bensőm, mint védelmező-
Jótékony fátyol, mely
Áthatolhatatlan.
Égek belülről perzselőn
Örök végeláthatatlan tűzben.
S e tűzben elvész minden
Mi vígaszt nyújtana nekem.
Szinte hallom lelkem dalát.
Keserű és panaszos.
Nem is dal ez már.
Könyörgés a lánghoz.
A lánghoz, mely felemészt
És megsemmisít vagy mely
Talán örökre kioltja bennem
A magány kínzó hangjait.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?