Lobban a láng,
Gyúlik a gyertya
S ég tűzében, mint
Lelkem tengere.
És ekkép e lángban látom,
Akár homályos tükörben
Énem szűnni nem akaró
Magánycseppjeit.
E cseppek úgy ölelik
Bensőm, mint védelmező-
Jótékony fátyol, mely
Áthatolhatatlan.
Égek belülről perzselőn
Örök végeláthatatlan tűzben.
S e tűzben elvész minden
Mi vígaszt nyújtana nekem.
Szinte hallom lelkem dalát.
Keserű és panaszos.
Nem is dal ez már.
Könyörgés a lánghoz.
A lánghoz, mely felemészt
És megsemmisít vagy mely
Talán örökre kioltja bennem
A magány kínzó hangjait.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?