Az ezüsthold fényénél
tomboló szélviharban
sötét árnyak remegése,
másvilági szellemsírás
hangtalan süvítése.
E túlvilági nyugalom
sejtelmes hangjain
halandó lelkek
gyász- panaszos éneke
a síri világból.
Koszorúként sírhalomra
gyökér, föld, elszáradt virág,
segítségért kiálltásuk
ajkukról az égbe szállt.
Hajnalfénynél, ébredéskor
ködfelhőbe burkolóddzva
a fehér lepel védőszárnya alatt
semmivé foszlik minden bú
és minden túlvilági gondolat.
Mennybe szállnak
eloszlanak a
csillogó napvilágnál,
hogy alvilági véres
fejedelemként tovább
garázdálkodhassanak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
2025-06-13
|
Horror
A fiúk merevedése és a lányok nedvesedése jelezte, hogy a kezdeti sokk ellenére nincs ellenükre...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások