A kitaszítottak megkísértésének balladája

Ott állt egy szomorú démon
Ronda volt, gonosz és félholt
De tán, ott a túlvilág kapujánál
Nem ő volt csak, kit rosszra csábít a világ

Dalba kezdett, rondába de szépbe
Mit csak egy gyűlölt, kitaszított értett
Hallották őt, kik fél életet éltek
És hallották azok is, kik mindig csak féltek

Ezt mondta csak talán,
Vagy még sokkal többet
Hallottam a szavát
Most halld meg te is tőlem

„Ó te szegény gyermek
Kit a Taigetoszra tettek
Tudod mit kell tenned
Bosszút kell majd venned

Tarts hát velem te is
A bosszú majd felrepít
Nem volt ebben semmi
Gyengének születni

Állj bosszút azért, aki lehettél volna,
És állj bosszút azért is, aki nem lettél soha
Állj bosszút azért, amit tehettél volna,
És állj bosszút azért is, amit nem tettél soha

És ó te ronda kis gnóm
Élő voltál és holt
Nevettek csak rajtad
És arcod eltakartad

Érzed amit érzel
Kegyetlen az élet
Kegyetlen volt véled
Jöjj hát te is vélem

Állj bosszút azért, aki lehettél volna,
És állj bosszút azért is, aki nem lettél soha
Állj bosszút azért, amit tehettél volna,
És állj bosszút azért is, amit nem tettél soha

És te szegény kislány,
Kivel gonosz volt a világ
Segítettél rajtuk
De csak szidott ajkuk

Ha kellettél nekik
Hozzád ment mindenki
Jót akartál tenni
De utáltak veled lenni

Állj bosszút azért, aki lehettél volna,
És állj bosszút azért is, aki nem lettél soha
Állj bosszút azért, amit tehettél volna,
És állj bosszút azért is, amit nem tettél soha

És te okos fiú
Ki sohasem volt hiú
Eszes voltál nagyon
Ez volt minden bajod

Irigy volt a világ
Kitaszított utált
Próbáltál elfutni
De nem lehet elbújni

Állj bosszút azért, aki lehettél volna,
És állj bosszút azért is, aki nem lettél soha
Állj bosszút azért, amit tehettél volna,
És állj bosszút azért is, amit nem tettél soha

És itt vagyok még én is
Ember vagyok félig
Elárultak nem szerettek
Megloptak és megölettek

Ó te gyönyörű lány
Szerettelek talán
De miattad démon lettem
Bosszút kell majd rajtad vennem

És te hű barátom
Már várom halálod
Magamra hagytál, elárultál
Becserkésztél, hátba szúrtál

Azt hittem szeretnek
De utáltak, megvetettek
Belehaltam bánatomba
Démon vagyok attól fogva

Bosszút állok azért, ami lettem
És bosszút állok azért, amit tettem
A bosszú a barát, a bosszú az ellenség
A bosszú a hatalom, nincsen több vereség”

A démon abba hagyta,
Megrezdült a hangja
Könnybe lábadt szeme
Elnézett serege fele

Néhányan elindultak,
Tették amit mondott
Én azt megúsztam
De a hajnal halált hozott

A bosszú gonosz dolog
De néha talán jogos
De a kitaszítottaknak
Jobb lett volna, ha ott maradnak