Nőtt volna a mag, nagyra szépre,
Csúfolta a többi, amiért az ferde.
Tüskéket a szárra
Növesztett az árva.
Magasban, a fán,
Egy gyönyörűszép virágszál.
Messze volt a drága,
De ő mégis jól látta.
Menni vágyott fel a fára,
Megcsókolni a virágszálat,
Szívét hogy elöntse
A kis virág forró tüze.
Oly nagy volt a fa,
Meg se próbálta.
Összehúzódott a teste,
Kieresztett minden tüske.
Jött a nyár, a sok levél,
Eltakarta, ami számára egyedül szép.
Nem látta, elfelejtette,
Megnyugodott a szíve.
Ő is kivirágzott,
Most hogy felszabadult.
Mellette egy bokorban, mit lát?
Egy gyönyörűszép Violát.
Közel volt hozzá,
Nem egy Fán.
Szíve megtelt örömmel,
A szirmok szépségével.
Újra látta a fát,
Nem is volt olyan magasan,
A virág sem volt olyan szép,
A Violát szerette már rég.
Palaes
2005.10.19.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?