A királyfi választása

Válassz, szép herceg. Szólt a sors.

Mert időd véges, csak folyása gyors.

Nem lehetsz örökké csak bolyongó,

Lehet véred fékezhetetlenül forrongó,

Kell egy biztos pont mindenki életében,

Valaki, kinek látod a varázst a szemében.

Válassz,szép herceg, majd én varázsolok,

Mi vonz jobban? A tenger vagy a csillagok?


Lágyan búgva mormolja fülébe a tenger:

Válassz engem te aranyszívű ember!

Velem nem fogsz unatkozni, fáradni,

Hullámaim közt elmerülve fulladozni.

Létezni fogsz a víz alatt, s felett,

Csak ígérd nekem minden kincsedet!

Só, hal s hínár lenne táplálékod,

Ha magadat nekem önként feláldozod.


A herceg hamar gondolkodóba esett,

Hisz a tenger neki mindig is tetszett,

Megfogták annak mézédes szavai,

Hulláminak lágyan csengő hangjai.

Úgy érezte, nem kell több idő, választott,

Ám a sors a legrosszabbkor közbeszólt :

Most hogy hallottad a tenger mormogását,

Hallgasd meg a csillagok susogását!


Figyelt a herceg, de alig hallotta a szavakat.

Ifjú! Jó ha tudod: én nem a rabomnak akarlak,

Csak szeretni. Remélem teljesíthető e kérés,

Jóllehet felmerül benned néhány kérdés,

Látom szemeidben. Nem akarom, hogy nézz,

Csak láss. Én lehetek a gondjaid elsimító kéz,

A fájdalmadra a gyógyír, lelked másik fele,

Mindenem a tied. Te csak rendelkezz vele.


A herceg elgondolkodva meredt maga elé.

Zavarban volt. Nem tudta szíve igazán kié,

Csak annyit, hogy kétfelé fog szakadni,

Mert ő képtelen e kettő közt dönteni.

A szépséget feladná a kedvességért?

A testi vágyakat a lélek üdvéért?

Vágyakozva nézte a végtelen horizontot,

És meglátta a tengeren a csillagot.