Ady: Két szent vitorlás (átírat)
Két szenny tivornyás
Padlón vagyunk, szilánkot eszünk,
Itt mászik, de nem a mi tetvünk:
Nagy tengerek szilaj hajója,
Gyomrunk háborgó lakója.
Ösztönöz friss fehér korlát,
Míg zajlik tivornyánk,
S mi lenne, ha fölkeveredne
Lelkünk régi kedve?
Vérmes dogunk sem érti,
Pipából mit lehet tépni,
Nem kérdezi, meddig s merre,
Oda, a háborgó tengerre!
Törött ajtónkat is csak bátran,
Vacogva, nagykabátban,
A bort szóda ötvözze,
Míg üvegeket szedek öszze.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?