A játszma (volt barátomnak)

Volt hozzám egy számodra kínos kérdésed,
Sötét volt a pillantásod, és zavart a nézésed,
Félelemről és izgatottságról árulkodott a gyors légzésed.
Mikor kimondtad amit akartál,
Vicces volt, mert mindent fordítva mondtál,
De semmi gáz, én értem..
Pedig akkor még semmi furcsát sem sejtettem.
Ha most így visszagondolok,
Gyorsan, és zavarosan peregtek a napok,
Elsiklottak a gondolatom jegén a legfurcsább dolgok,
De ami viszonylag jó volt,
Az megvolt.
És bár nagyon becsaptál,
Egy dologra igazán megtanítottál;
Ne bízzak meg az olyanokban, amilyen te is voltál,
Ne higgyem, hogy te valaha is éreztél, vagy szépnek láttál,
Hogy akár szerettél,
Féltettél,
Minden percben hiányoztál,
És te csak kihasználtál.
Ha eddig még nem hallottál,
Majd hallani fogsz, megtudod milyen vagyok, amit eddig nem is tudtál,
Nem is ismertél, ezt az oldalamat csak neked tartogatom,
Eddig nem akartam rád pazarolni, de most száz-százalékig neked mutatom.
Megtudod, hogy milyen, ha egy lány igazán haragos,
Megtudod, hogy milyen, ha minden gondolata rólad gyilkos,
Ha már megtalálta, és tudja minden egyes gyengepontod,
Ki is használja teljesen, kegyetlenül, nem érdekli, hogy a szemét szövegeidet hogyan nyomod,vagy mondod,
Ha a bosszúja után még mindig szivatni akar,
Ha szelíd, és higgadt külsője igazából szenvedélyes, és dühös belsőt takar.
Mondd, neked mire jó az, ha sértegetsz?
Ja, bocs kihagytam…előtte meg nagyban hitegetsz:
„Elfogadsz oannak amilyen vok, ha szeretsz….”
Jó szöveg. Hihetetlenül átlátszó volt a viselkedésed,
De gyáva voltál, és tudd meg, ez egy rövid, de ronda játszma volt tőled.