A hajnalt láttam

Íme itt vagyok újra,
S látom a hajnalt
Úgy mint még soha...

Nem láttam szemed
Még úgy ragyogni
És nem láttam többé
benne ezüstszürke
szelét a Holdnak.

Hamvas köd borította
Testünk s a mezőt körölöttünk.
Nem létezett ma, tegnap,
Vagy a holnap;
Csak mi ketten és a hajnal.

Varázslat igézte lényünk,
Édes lehellet forgott velünk
Minden elsuttogott szó
Bennünk életet talált
S lángolt akár egy tűzmadár.

Nekünk dalolt a fényes,
Kelő nap, s a lenyugvó
Hold sápadt arca még egy
Utolsót ásított, s már csak
Halványan hunyorgott.

Karodban a kéklő hajnal
Keltett, csak most éreztem
Valami nincs rendben.
Szememből könny pergett,
mert tudtam szíved már nem ver többet.

Íme itt vagyok újra,
S látom a hajnalt
Úgy mint még soha...