Láttam rajtad, hogy valami bánt,
szívedben dúlt a fájdalom már,
nem tudtam tenni, ez ellen semmit
pedig úgy szerettem volna segíteni.
Teltek, múltak a napok, s teltek már az évek,
szomorú lelkednek, csak én vethetnék véget
s bár azon vagyok, hogy segítsek neked,
szokás szerint körbevesz a tehetetlenségem.
Talán most vége, már nem sírsz, nem könnyezel
tudtam, hogy a segítségem nélkül is tűl esel ezen.
Boldog vagy, ez látszik, külsőd akár a hajnali pír
s titkolod, hogy belsőd még tiszta erőből ordít.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?