Láttam rajtad, hogy valami bánt,
szívedben dúlt a fájdalom már,
nem tudtam tenni, ez ellen semmit
pedig úgy szerettem volna segíteni.
Teltek, múltak a napok, s teltek már az évek,
szomorú lelkednek, csak én vethetnék véget
s bár azon vagyok, hogy segítsek neked,
szokás szerint körbevesz a tehetetlenségem.
Talán most vége, már nem sírsz, nem könnyezel
tudtam, hogy a segítségem nélkül is tűl esel ezen.
Boldog vagy, ez látszik, külsőd akár a hajnali pír
s titkolod, hogy belsőd még tiszta erőből ordít.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?