Láttam rajtad, hogy valami bánt,
szívedben dúlt a fájdalom már,
nem tudtam tenni, ez ellen semmit
pedig úgy szerettem volna segíteni.
Teltek, múltak a napok, s teltek már az évek,
szomorú lelkednek, csak én vethetnék véget
s bár azon vagyok, hogy segítsek neked,
szokás szerint körbevesz a tehetetlenségem.
Talán most vége, már nem sírsz, nem könnyezel
tudtam, hogy a segítségem nélkül is tűl esel ezen.
Boldog vagy, ez látszik, külsőd akár a hajnali pír
s titkolod, hogy belsőd még tiszta erőből ordít.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...