Már messze a hajdani dallam,
rőzsének tüze alszik - a csend honol,
az idő vitt távolra halkan,
észre sem vettem ifjúság, hogy lohol.
Ugyanott áll most is a kis tó,
taposott utunkat indák ölelik,
az emléked mégis millió,
tört-ragyogóim arannyal kövezik.
Az évek végigfolytak rajtam:
hajamba, koromba ezüst költözött,
szívembe mégis belevarrtan,
benne van csókod, emlékkel öntözött.
Közelítő a tél, már fehér
jégvércse csattog - és itt neszez árván,
vágyom - legyen tiéd a tenyér,
ki végképp lezárja szemem fény-árját.
2014. Jan. 31.
Sea Miller
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Rozványi Dávid ·
megérintett
Marokfegyver ·
AELM, Kedves! Szeretnék kölcsönvenni néhány versedet a blogom számára a Te blogodról. A Meserecept sorokat és a Magamra veszem címűt feltétlenül. Megengeded?
Ennjoy ·
csodás. :heart: