A büszkeséghez

Barátok voltunk. Hárman párban
együtt éltünk múltban, mában,
nappalban és éjszakában
Szilárd pont voltunk az árban.

Több volt ez, mint múló szeszély -
összekötött minden remény
utunk végén egy lesz a fény,
vagy nem lesz: erre is volt esély.

Most külön utakon járunk.
Ránk talált szerető párunk
Már rég egymásra se várunk
...belül sírva üvölt kárunk.

Büszkeségünk gyémánt kristály
fal, mi mindent, mindent kizár -
Növekszik a szikrázó vár -
Bent rekedtünk.. Mostmár nem fáj.

Hagytuk, hogy az égig nőjön,
magába zárjon, széttörtjön
Most várja, hogy gyönyörködjön,
ki bent ragadt - vagy őrjöngjön.

Ám esővel terhes a lég.
És a vihar ellen nem véd
kristályfal, a villám melléd
becsaphat, sőt, akár beléd -
könnyen végetérhet meséd,
s ellened is dönthet az ég:
Gyémánt is csak hamuvá ég.

/2004. május 14./