A beszélő báb

Tudom: szeretsz játszadozni velem,
hitegetsz, aztán elhagysz csendesen.
S ha kedved tartja, újra visszatérsz,
s egy naív lánynak új meséket mesélsz.
Dróton rángatsz, akár egy játékbábot,
mit ha megunsz, csak a sarokba vágod.
Tudod, megteheted velem, mert szeretlek,
és inkább tűrök, csak melletted lehessek.
Az sem érdekel, ha néha fáj,
s még könnyek közt is érted küzd a lány.
De vigyázz, mert egy nap még megéred,
hogy a buta kis báb végre felébred!
Minden könnycseppért százszor fog bosszút állni,
de akkor már késő lesz a múltat bánni!
Most még mosolyogva tovább játszhatsz velem,
de egy nap visszaveszem,mit elloptál: az életem.