A bánat

Tudod-e mi a bánat?
Várni valakit, ki nem jön többé
Eljönni onnan ahol boldog voltál,
S ott hagyni szíved örökké.
Könnyeket tagadni,mik szívedben égnek.
Kergetni egy álmot, mit soha el nem érni.
Csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni egy könnyegző levelet,
Szívdobogva várni, és nem jön felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hullanak,
Rózsákat őrizni, mik megfakultak.
Hideg búcsúzáskor egy csókot küldeni,
Mással látni őt, s utána fordulni.
Kacagással, rideg felmondással,
Sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat.
S álmodozni, hogy soha meg ne tudja.
Mi is a bánat?
Miért van, hogy mindig azt imádjuk,
Aki hűtlen és mást szeret?
Miért van, hogy mindig őrá várunk,
Mikor tudjuk,hogy rajtunk nevet.
Miért van az, hogy fájó könnyeket ejtünk,
Ha az esti szellő énekel.
Habár szebbet, jobbat találunk,
Azt az egyet nem feletjük el.
Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni kell, hogy újból szerethessünk.
Kell tudni kacagni, sírni,
Valakit megútálni százszor és ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!