A Bánat

Elkövettem egy hibát,
De nem teszem meg mégegyszer ugyanazt.
Tágabb lett a világ,
De a lelkem pici mikroszkóp alatt,
Parányi lett, teljesen összezsugorodott,
Körbezárja a fájdalom, mint egy égető burok.
Többé már nem tudok mit mondani,
Ugyis az arcomról le lehet mindent olvasni.
Könnyek csurognak végig ajkamon,
S csak mereven bámulom a plafont,
Nem tudok mit magammal kezdeni,
Alig tudom ezt most itt leirni.
Már igy is szánalmasan nézek ki,
Nem is merek a tükör elé kerülni.
Elcsuklik hangom,
Megremeg kezem,
S felkiáltok: „Ó, Istenem!”